kibaszott gyorsan össze kell szednem magam,

vagy villámgyorsan széthullik minden körülöttem.

az egészen csodálatos

hogy konkrétan negyvennyolcezerrel több lett anyám nyugdíja végül, mint amire számítottunk. mosogatógépet akarunk végre venni, mert a Bosch 12 év után megadta magát. a legolcsóbb fos sonkák és sajtok helyett végre minőségibb ételek kerülnek az asztalunkra. nem kell minden hónapban attól fosnunk, mire nem lesz pénzünk, vagy ahogy anyám mondja: mikor hugyoz minket oldalba a kutya.

a múlt hét legmegdöbbentőbb pillanata az volt, amikor anyám odajött hozzám, miután kiderült, hogy mennyi lesz a nyugdíja és elmondta, hogy volt olyan, mikor annyira nem volt pénzünk, hogy az utcán összeszedett ringlót főzte meg ebédre hideg gyümölcslevesnek. sejtettem, hogy szar a helyzet, de azért azt nem, hogy ennyire. lassan ideje lenne munkát szereznem, mondjuk elmegyek a T-hez. hála istennek egy ismerősöm megígérte, hogy körbekérdez szakmaibb jellegű munka érdekében, meg ősztől OKJ-ra is járok, szóval nem mondható rólam, hogy nem tartok több vasat a tűzbe, vagy hogy nincs B, C tervem. 

mostanában egyre többször kapom magam azon, hogy a felnőtt életemen ábrándozok. hogy milyen gépeket vásárolnék (mosó, mosogató, hűtő), hogy hogy alakítanám át a házat. hogy hogyan szerelnék napelemeket a felújított tetőszerkezetre. fura dolgok ezek. lehet, hogy azért, mert már túl távoli a mcdonaldos szopás emléke, de megint vágyok arra, hogy dolgozhassak. hogy pénzt hozhassak haza és végre elinduljon az igazi  felnőtt életem.

mondjuk ha nem a tizennyolcadikat tüsszenteném, mióta írom ezt a posztot, annak kurvára tudnék örülni.

hát eljutottunk ide is

kimondhatatlanul gyűlölöm a bátyámat.

az milyen picsaszar

hogy mostanában zsófival kapcsolatos dolgokon kívül nem nagyon tudok lelkesedni igazán semmiért. vagyis hát nemtudom. talán az airsoft, meg a használtautók. de kibaszottul rettegek attól, hogy ha belekezdek komolyabban bármelyikbe a kettő közül, hamar alábbhagy.

így.

there are, 
so many hours in the day 
i know i've got work to do but hey 
my will to move or even use my brain 
is weathered by eternal english rain 
and when the talk show ends i scream 
right at the screen for more pregnant teens 
i can't fall asleep 
it's almost 3 
so i water the flowers out on the street 


i spent 5 hours on the net 
last night 
avoidin' the monsters under my bed 
with square eyes 


how fun-fucking-tabulous it is 
to be so scared of the dark like this 
i know i've got work to do 
it's a bitch 
i'm staggering 'round 
i can't find the switch 


i spent 5 hours on the net last 
avoidin' the monsters under my bed 
with square eyes 
now i dare not stick my feet off the end 
in case they bite 
and sing the monster song 

la-da-dup-ba-da-bow-ah
la-da-dup-ba-da-bow-ah
la-da-dup-ba-da-bow-ah
la-da-dup-ba-da-bow-ah

there are, 
so many hours in the day 
to address this problem in some way 
some barbie doll talks of carb intake 
i turn it off 
for now i'm okay

22 lettem én

és talán helyreállnak itthon a dolgok anyámmal. a bátyám iszákos kilengései kicsit egységgé kovácsoltak minket.

leave my head alone brain

szóval így kicsit felemás érzésekkel jöttem el erről a hétvégéről. az együtt töltött perceinket kicsit megmérgezte az apja és az egész otthoni légkör, és az ebből adódó érzelmi rohamok. persze próbálja az ember tompítani ezeket azzal, hogy nem csak hogy maga kerüli a konfliktust, de igyekszik úgy igazítani a dolgokat, hogy a lányt és az anyóst is megpróbálja eltéríteni attól. őket, akik már belefáradtak az örökös konfliktuskerülésbe és oda-odaszólogatnak, teljesen feleslegesen, de nekem könnyű mondani. én nem élek benne. de attól még igazam van és ezt ő is tudja, mondta is. mondtam is neki, hogy a hátralevőket kimaxolt konfliktuskerüléssel kéne túlélniük, hogy az apja azt higgye, jól áll a szénája.

nagyon leszívnak az itthoni dolgok, anyám úgy viselkedik, mint egy kibaszott Gestapo Standartenführer, persze én megértem, hogy nagymamám, én és még a bátyám is, na az túl sok neki, de ő is tekintettel lehetne másokra. a bátyámból egyébként gecire elegem van, gyakorlatilag eljutottam oda, hogy kurvára oké lennék azzal, ha meghalna, eltűnne örökre és a hangját se hallanám többet, nem is látnám, miegyéb. leszarom. tönkreteszi mindenki életét aki a közelében van, nem képes felelősséget vállalni semmiért, mindenkit hülyének néz, mindenki hibás. ő sosem. ő mindig okos és szép.

ő, aki életem, nos hát ő még mindig ingadozik. változtatnunk kell dolgokon, de nem hiszem, hogy minden elveszett. szeretem őt és saját bevallása szerint ő is szeret engem. egyszerűen csak túl sok a felelősség és túl nagy a bizonytalanság. türelmesnek kell lennem, amíg helyrerakja a dolgait, legalábbis megbékül velük és megtalálja a saját kis megoldását a minél jobb végkimenetelért, s aztán helyrerakjon mindent. hiszem én, hogy mi nem csak ennyire vagyunk hivatottak. csak nem kell annyit feszülnünk. újra sodródnunk kell. csak nehéz, persze.

mindegy. alapvetően azért jó kedélyű és jövőbe tekintő vagyok. aztán az idő és ő, aki életem majd eldönti. :)