falling up.

nem tudom miféle blog lesz ebből, többé-kevésbé személyes, szakmai mellékszálakkal vagy kitudja. amúgyis úgy vagyok az egésszel, hogy addig menjen, amíg nem hónaljszagú és izzadós az egész. namost ez lehet, hogy pár hétig tart, de lehet, hogy hosszútávú kapcsi lesz belőle, a lényeg, hogy modoroskodásmentes legyen, mert azzal meg saját magamat köpném szembe, meg azt az új irányvonalat, amit követek. illetve nem is én követem, ő követ engem, mert már nem vagyok ugyanaz a kis budai ficsúr, aki fasztudja hány éve (tán öt) elkezdett blogolni.

sok kellemetlen tapasztalat áll mögöttem, tanultam is belőlük meg ilyenek, rájöttem, hogy nem vagyok feddhetetlen és fehérpáncélos lovag sem, nekem is megvannak a jellemhibáim és hajlamos vagyok hosszú egyedüllét során/után/közben/alatt/felett engedni a gonosz hangoknak.

mindegy, ami volt elmúlt, hármunkból én biztosan túlléptem a dolgon, bár már nem fogok tudni ugyanúgy tükörbe nézni. lehányni nem fogom magam, de tudomásul kell vennem, hogy én sem vagyok különb, mint az általam sokszor leverbálköpött emberek. mesélhetnék kurvasok mindent az utóbbi két évből, olyanokat, amikre nem vagyok büszke, meg olyanokat is, amikre igen. nők jöttek, nők mentek, de tán az önbizalmam kissé helyrerázódott és tán lesz belőlem valami. természetesen nem munkafronton, mert ha minden jól megy egy év múlva diplomás munkanélküli leszek.

az utóbbi két évről meg még annyit, hogy az, amikor az embert leszopják, az nagyon jó.

az utóbbi két és háromnegyed hónapról meg annyit, hogy amikor az embert szeretik*, az meg mégsokkal jobb.

meg fogom még bánni ezt a blog rebootot, meglátjátok.

*még akkor is, ha egy elviselhetetlen, összeférhetetlen szőrös kis pöcs.