de nem is értem miért foglalkozom ezzel ennyi idő után. már a legjobb barátaim se emlékeznek a csajra annyira jelentéktelen volt a szempontjukból. talán kicsit nehezen bocsátom meg, ha gecik velem, ha megaláznak. ha sárba tipornak.
tulajdonképpen nem is jártunk. nem is értettem mit csinálunk. rossz passzban voltam apám halála után, akartam tartozni valahova. vágytam egy kis törődésre, tettem egy-két hülyeséget, ő meg belém rúgott. a barátaival vadul röhögtek rajtam. már rég nem érzek iránta semmit, egyszerűen csak a tehetetlen düh, szánalomérzet és harag maradt meg. sajnos haragtartó vagyok.
egyszerűen zavar, hogy most megint összefutottam vele és a már rég takarékra vett gyűlölet újra erőre kapott. ha összefutok a közös ismerőseinkkel is ő jut eszembe, illetve nem is ő, hanem ami történt lassan három éve. tulajdonképpen ostobaság vele foglalkoznom bármilyen szinten is, amikor van egy gyönyörű barátnőm, aki szeret, de nem lányként gondolok rá, hanem valaki olyanként, akit a mai napig tudok vad gyűlölettel utálni. főleg mikor úgy csinál, mintha nem tett volna semmit sem. olyan nekem, mint Marla Singer, azt az aprócska tényt leszámítva, hogy nem vagyok skizofrén és nincs egy Tyler-énem, aki szereti őt. nekem csak a Narrátor van. aki gyűlöli, aki rosszul van tőle.
talán el kéne engednem a haragot. talán most menni is fog. talán sosem fogok megbocsátani neki.
apu kavargó gyomra vagyok.
apu dühtől fortyogó rossz természete vagyok.
apu haragtartó szíve vagyok.
apu dühtől fortyogó rossz természete vagyok.
apu haragtartó szíve vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése